2011. március 27., vasárnap

Gondolatok


“A dolgok leírásával járó fegyelem az első lépés a célkitűzés megvalósítására. Beszélgetések során az ember mindenféle homályos megfogalmazással és badarsággal élhet, gyakran észre sem veszi. De ha leírjuk gondolatainkat, valami arra kényszerít bennünket, hogy belemenjünk a részletekbe. Ily módon nehezebb becsapni önmagunkat.” (Lee Iacocca)

“Az, hogy milyen a boldog ember élete, gondolatai milyenségén múlik: így hát ügyelj erre! Ne fogadj be sötét, negatív gondolatokat.” (Marcus Aurelius)

Enigma - Beyond The Invisible (1996)

2011. március 14., hétfő

Lábnyomok


Álmomban Mesteremmel
tengerparton jártam, s az életem
nyomai rajzolódtak ki mögöttünk:
két pár lábnyom, a parti homokon,
ahogy ő mondta, ott járt énvelem.
De ahogy az út végén visszanéztem,
itt-amott csak egy pár láb nyoma
látszott, éppen ahol az életem
próbás, nehéz volt, sorsom mostoha.
Riadt kérdéssel fordultam az Úrhoz:
" Amikor életem kezedbe tettem,
s követődnek szegődtem Mesterem,
azt ígérted, soha nem hagysz el engem,
minden nap ott leszel velem.
S, most visszanézve, a legnehezebb
úton, legkínosabb napokon át,
mégsem látom szent lábad nyomát!
Csak egy pár láb nyoma
látszik ott az ösvényen.
Elhagytál a legnagyobb ínységben? "

Az Úr kézenfogott, s szemembe nézett:
" Gyermekem, sose hagytalak el téged!
Azokon a nehéz napokon át
azért látod csak egy pár láb nyomát,
Mert a legsúlyosabb próbák alatt
Téged vállamon hordoztalak! "

Ismeretlen szerző nyomán,
Túrmezei Erzsébet fordította

2011. március 13., vasárnap

Kísértés

Nem egyéb, hanem csak emberi kísértés esett rajtatok: de hű az Isten, a ki nem hágy titeket feljebb kísértetni, mint elszenvedhetitek; sőt a kísértéssel egyetemben a kimenekedést is megadja majd, hogy elszenvedhessétek.

1Korinthus 10,13.

2011. március 12., szombat

Csengery Kristóf - Életszobrász


Michelangelo: Torso


Csengery Kristóf-Életszobrász

Te aztán tényleg elmondhatod: mint
valami megbecsült munkadarabon,
dolgozol a szenvedéseden; kivájod
a szorongás redőit, csiszolod a kétely
gömbölyded kanyarulatait, ahol az
önmarcangoló gondolat fordulatot
vesz, és visszatér tompán a régi útra.
Istentől kaptad szerszámaidat, vagy
magad készítetted mindet, már nem is
tudod – de reggelente kézbe veszed
a vésőt és reszelőt, behatolsz a fájó
anyagba, műveled mesterséged némán,
s közben titokban azt reméled, egyszer
rád teríti nyugalmát az irgalmas ég.


További versek:
Liget Műhely-szellemi üzem

2011. március 9., szerda

Ezt a verset küldöm valakinek. Neked.Mert nem mondhatom el senkinek......




Vagyunk valamilyenek

van, akiből kihagyták a lelket.
van, aki kincsekkel kecsegtet
ígér,kérlel,de adni nem ad.
van, aki évek....és mégis elhagy.

van, kinek nincs lába, mégis táncol.
van, kinek van,de ő csak némán gyászol,
ül a peremén,kizárja az életet.
van, aki uszít....szentekre vérebet.

van, aki beszél,mégsem mond semmit,
van, aki hallgat,s az igét valóra kelti,
festi a plafont fénylő égszín kékre.
van, aki új életet jósol a világvégére.

van, aki gép,de minden évnek hajnalán
faága nő, rügyet fakaszt,
fénye ezüst-csillagvirág

és van, aki fa,de ha az év őszbe ér
minden ága izzik, fénylik,
rozsdát hullajt, s kiég.


vagyunk valamilyenek.
anyáinknak álma.
tündér- vagy rémálom.
díszdobozva zárva.
mindig egy valami
piros
vagy fehér
vagy kék
de mi van ha szivárvány
mi van ha sötét fény?
mi van ha élőhalott
mi van ha a Jóisten
több életet adott?
skizoid álom
országtalan király
mi van ha az élet
velem
emgem
hozzám
bezár...



(ezt a verset nem én írtam és itt mégegyszer megköszönöm a szerzőnek, hogy hozzájárult a közzétételhez)