Nem hogy nem szeretem, egyenese utálom.
Járok erre az Ifjúságsegítő szakra. Ma volt a második napi írásbelinknek vége. Tegnap 4 modul, 90 percesek, ma 3. Vége ennek is. Hál Isten. De még hó közepén van a záródolgozat védése, meg még két szóbeli.
Amikor valakivel találkozom, megkérdi hogy vagyok stb. szóba kerül a suli, mostanában szinte mindig csak a suli, hisz látják rajtam fáradt, kimerült vagyok.
Megkérdik milyen suliba járok?
Mondom.
A következő kérdés: Mennyit fogsz ezzel keresni?
Eleinte nem tudtam ezt a kérdést hova tenni, sőt válaszolni sem nagyon tudtam rá. Hisz 9 éve dolgozom egy helyen.....(azt persze nem tudni, mikor merre fúj a szél és mikor jön jól egy plusz szakma) De akkor is. Ilyenkor csak állok ott bambán...hogy igazán nem azért csinálom, hogy ebből gazdagodjak meg (ismerjük s szociális szférát). Különben ez a legkedvencebb kérdésem, ezt is teszik fel a leggyakrabban. És elsőre.
A másik kérdés: Akkor minek tanulsz?
Úristen!!!! Mit lehet erre válaszolni? (persze belül azt gondolom magamban, hogy: azért, hogy ne tegyek fel ilyen ostoba kérdéseket) De tényleg, mit lehet erre mondani? Semmit.
Csernust idézve " egy cinikus mosoly sokkal erősebb mint a kiabálás. Nagyon tud fájni." Mondjuk kiabálni nem kiabálnék. Csak belül érzem. De a cinikus mosolyt is visszaszorítom. Jobb ha nem látják, ilyenkor mi ül ki az arcomra, mi lehet a gondolat bennem.
Az előző kérdés fokozva: Minek tanulsz már? (MÁR!?!?!)
Na ez is egy kedvenc a kérdések közt. Mert oké nem 20. Hanem 46. (éveim száma ) De hogy hogy minek tanulok ? Temessem el magam? Vagy mi van? Egyébként van egy 70 éves osztálytársnőm. Igaz, mikor elkezdte 2 éve, akkor ebben a szférában dolgozott, gondolta nyugdíjas, egyedül van, nem fog esténként brazil sorozatokat nézni. Eljött tanulni. Le a kalappal előtte. Minden vizsgára ugyanúgy készült mint mi.Ugyanúgy izgult. Ugyanúgy eljött velünk minden prevenciós előadásra. Megírt egy szakdolgozatot, most velünk volt a 2 napos írásbelin. És ugyanúgy meg kell védenie a szakdogát mint nekünk. Most már nem dolgozik, mert ugye választania kellett, inkább a nyugdíj, de rendszeresen sütögette nekünk a sütiket estére mikor óráink voltak. Imádjuk. (ja és huszonéves osztálytársaim is vannak)
Ami ebben a kérdésben szép, hogy ezt huszon-harminc éves emberek teszik fel.......pfffff ( na nem az osztálytársaim)
Mit lehet erre felelni? Igazán semmit.
Szóval ilyenkor csak ott állok, bambán, bugyután, legtöbbször egy két gyenge válaszom után azt mondom hagyjuk inkább. A hülyeség ellen nincs mit mondanom.Arra nincs válasz.
Ami miatt ezt az egészet leírtam oka van. Nemrég, egyik gyakorló feladatsorokat olvasgatva, a következő mondatok hasítottak belém:
-Valaminek a kipróbálása akkor is hasznos lehet, ha végül nem azzal foglalkozunk.
-Mindenképpen fontos, hogy megerősítsük döntéseinket.
-Egészséges önismeretre minden embernek szüksége van.
-Fontos, hogy kipróbálhassuk képességeinket.
-Fontos, hogy képességeink kipróbálásánál pozitív visszajelzéseket kapjunk.
“Akárki, aki megáll tanulni, öreg, legyen bár 20 vagy 80 éves. Akárki, aki folyamatosan tanul, fiatal marad. Az élet legnagyobb dolga az, hogy az eszedet fiatalon tartsd.” (Henry Ford)
Szóval ha legközelebb megkapom ezt az ostoba kérdéssort, email címet kérek, és elküldöm ezt a bejegyzésem. Hogy itt a válasz.
Egyébként azért tanulok: mert csak. Mert így tartja kedvem.
